Honlap címe

Ütközet Kurszknál….. avagy egy páncélos ász születése

A kurszki kiszögelés közelében állomásoztak a LSSAH egységei , hogy megkapják végre a várva várt parancsot a támadásra, és kipróbálhassák végre a kiképzés során megismert és megszeretett tankjaikat. Azt mondták nekik ez a páncélos eldönti majd a háborút, rettegni fogja az ellenség és győzelemhez segíti majd őket. A Bad Tölz-i kiképző iskolában kiképzőik mindent megettek azért, hogy minden apró alkatrészét megismerjék ennek a kiváló harckocsinak. Az itt felvonult harckocsik közül egyik azonban különlegessé válik majd a csaták során. Miért is? Legénysége teszi azzá majd a harcok során.
A Tigris a fák alatt állt, legénysége most is folyamatos tisztításán és karbantartásán dolgozott. ahogy ezt a kiképzés során tanulták. Kiképzőik nem tudták elégszer hangsúlyozni:
- Ez egy kiváló harckocsi, de rengeteg törődést igényel. Higgyék el meghálálja majd a harcok során Óvja, védi majd önöket és számos sikerhez segíti majd azokat akik szeretik és megtanulják kezelni. - mondta el minden nap Brendschneider hadnagy.
A toronyban állva most is ezek a szavak csengtek a toronyban álló fiatal tiszt fülébe. Büszkén nézett le a közel 57tonnás fenevadra. Michaell Wittmannak hívták. Az 1331-es lajstromszámú PzKfw. VI Tigris ifjú parancsnokát. A harckocsi lövege a híres-hírhedt 88mm légvédelmi ágyú alapján tervezett 8,8 cm Kwk 36 (L/56 űrmérethosszú) harckocsiágyú. 1000-m távolságból képes volt átütni bármely ellenséges tank páncélzatát és egy lövéssel megsemmisíteni azt. Találati aránya 90% feletti volt ebből a távolságból, amit a kiképzés során tökéletesítve 97-re tornásztak fel ezek a lelkes fiúk. Nem kevés szerepe volt ebben az irányzó lövésznek Baltazar(Booby) Wohl-nak. Mindig a tökéletességre törekedett a lövések során. Eleinte ez idegesítette Wittmant, de kénytelen volt belátni, ennek is köszönhették, hogy kiemelt eredménnyel végezték el a kiképzést Bad Tölz-ben. Egymást csipkelődve humorosan gondozták és tisztogatták a páncélszörnyet. Lassan leszállt azt est és lefeküdtek aludni és még csak nem is sejtették, hogy másnap jön el a nagy nap.
Gyönyörű napos reggel volt 1943.július 5-én mikor riadó parancsra ébredt a legénység. Gyorsan megreggeliztek és átnézték a már előző nap is tökéletes állapotba hozott harcjárművet. Werner Irrgang a vezető beindította a 12hengeres benzinmotort és az előírásoknak megfelelően melegetített az üzem hőfokra, Sepp Rössner a rádiót állította be a parancs által ismertetett frekvenciára, Eugen Schmidt töltőkezelő pedig a lőszereket igazította meg, mivel esti pihenés miatt kissé mindig át kellett őket pakolni, de pár perc múlva már katonás rendben várták a páncéltörő és repeszlövedékek, hogy elnyelje majd őket a 88as löveg, hogy halálba küldhessék vele ellenségeiket. Wittman fülén reccsent a fülhallgató a századparancsnok kiadta az utasítást a támadásra. Wittman beleszólta gégemikrofonba és kiadta az indulási parancsot. Irrgang első sebességi fokozatba kapcsolta a Tigris sebességváltóját, mire a páncélos megremegett és csikorgó lánctalpakkal elindult a 145 magaslat felé. A motor szépen duruzsolt és a harckocsi lassan felvette az utazó tempót ami ilyen murvás úton hivatalosan 20 km/h lett volna de Irrgang ügyességének köszönhetően 25-el haladtak, némely lejtőseb szakaszon elérve a 34km/h-t. Ami igen szép volt hiszen a gyári adat maximum 40km/h volt egyenes betonúton 8.dik sebességfokozatban.
-
- Még 5km és ott vagyunk…..- mormogta maga elé Wittmann. Majd pedig jól tudta válasz megkérdezte Irrgang-ot.
- Nem haladhatnák gyorsabban??
- Ez a maximum amit ki tudok sajtolni-válaszolta a vezető.
Mindannyian mosolyogtak, hiszen rengetegszer elhangzott már ez kérdés és válasz a parancsnok és a vezető közt és tudták ez csak amolyan dicséret a vezető felé. Hiszen így is a parancsban előírt idő előtt érkeznek majd, mindamellett hogy a menet élén haladtak az indulástól.
Elérték a kívánt pozíciót és gyorsan leálcázták a tankot faágakkal. Egy kis mélyedésben állította le Irrgang Tigrist ahonnan minden irányban könnyen megindulhattak, de mégis védte a tank leggyengébb pontját a haslemezt. Jól tudták mindannyian a 100mm –es frontpáncélt nem tudják átlőni a T-34 esek.
Már eltelt a délelőtt és lehetőség szerint keveset mozogva igyekeztek ismét teljesen leszervízelni a tankot, ahogy azt a kezelési könyv részletesen leírta.
Délután egy óra volt. Megindult a támadás. A tüzérségi előkészítés után Panzer IVH- törtek előre az alattuk lévő katlanban. Wittman elmélyülten szemlélte a szemben lévő hegyet Zeiss messzelátóján és kiadta a parancsot:
- Repeszt tölts!
- Repesz betöltve-hangzott odalentről Schmindt-hangja.
- Bobby a szemben lévő partoldalon 11 óránál páncélvadász.
A szemben lévő domboldalban bújt meg egy orosz páncélvadász század és tizedelte a katlanba berontó Pz.IV-eseket aki elkeseredett harcot vívtak a T34-esekkel, amik sajnos jóval jobban páncélozottak voltak náluk. Csak a kiváló kiképzésnek köszönhetően tudták rendre kimanőverezni a T-34-esek pontatlan lövéseit. Nagy lelkesedéssel folyat a harc mindkét oldalról.
- Bemérve- hangzott Bobby Wohl hangja.
- Tűz és tölts!-hangzott a parancs.
Pár másodperc után hangos robbanással egy Su-85B páncélvadász semmisült meg a szemben lévő hegyoldalon. Majd a követő órában még hat darab követte. Megszűnt a támogató tűz , de a Panzerek nagyon megfogyatkoztak és tűnt befullad a támadás. Ekkor jött az újabb parancs a parancsnokságtól. Támadjak a Tigrisek is. Nekiindult hát a 1331-toronyszámú Tigris is le a hegyoldalon.
Pecsernyenkó hadnagy aki egy fejlesztett T34-85ben ült elsőként szúrta ki a dombról lefelé araszoló Tigriseket. Szeme tágra nyílt mikor meglátta a retteget fenevadakat.
- Tigyriiiiiiiiiii!!!!!!!!!!!!!!!! üvöltötte a rádiójába.
Ezek volt utolsó szava a következő másodperben a tank izzó tűzgolyóvá változott a Wittman-ék leadott lövése alapján. A lövedék a lőszerek közé csapódott és felrobbantotta azokat.
- Páncéltörőt!- adta ki a parancsot Wittman.
- Páncéltörő töltve – kiabálta Schmidt igyekezve túlharsogni a 23ezer köbcentis benzinmotor és az MG34 géppuska hangját.
- Ne engedje közel a gyalogosokat Rössner! kiabálta a rádiósnak a parancsnok!
- Irtom őket! - rikkantotta vissza a rádiós aki ütközetben a tank gyalogosok elleni védelmének érdekében a tank elején elhelyezett MG34-es géppuskát.
- Tank 8 óránál! Tűz!! - hangzott a parancs.
Bobby Wohl igazított még egy kicsit az irányzékon majd lenyomta az elsütőbillentyűt. Újabb T34-es semmisült meg. Így ment ez még 6 alkalommal. A nap mérlege 8 tank és 7 páncélvadász volt. Szép teljesítmény! Nem csak Wittman-ék de minden Tigris jól megállta a helyét és derekasan helytálltak a PzIV-esek is.
Így zajlott az első ütközet melyben elkezdődött valami, ami a sikert hozta el Wittman parancsnoknak és legénységének. A hadművelet lefújásakor már 30 kilőtt tank és 28 páncélvadász illetve löveg volt az egyenleg.
Hát így kezdődött az egész melyben Michael Wittman parancsnok és legénysége legendás Tigris Ásszá nőtte ki magát. Számos más nagy tett követte ezt, de az már egy másik történet….